Ma reggel egy rokonom öngyilkos lett. Alig tudom felfogni. Begyógyszerezte magát és ivott rá.
Anya a múlt héten még találkozott vele. A srác kereste az álom melót.
Azt hiszem, túl nagyot álmodott. Nem sikerült az álom melója, a drog is megtette a hatását, és a túl nagy és cseppet sem reális célok miatt, melyeket nem tudott elérni, azt képzelte, kudarcot vallott az életben. Nem tudott tovább élni azzal a tudattal, hogy semmire sem jó.
Nem biztos, hogy így van, de én így gondolom.
És most itt hagyta az alkoholista anyját és a nála körülbelül 20 évvel fiatalabb húgát.
Borzasztó.
Azon gondolkodtam, velem mi lesz 20évesen. Talán én is erre a sorsra jutok? Mikor úgy érzem, nem vagyok jó semmire, és túl kevés vagyok mindenhez, ezentúl Mazsira fogok gondolni. Az Ő eltékozolt életére. Mert csak Ő látta magát olyan gyengének és semminek, a valóságban jó és értékes ember volt.
Lehet, hogy én sem vagyok akkora nulla, mint aminek sokszor érzem magam. És én is egy csomószor próbáltam véget vetni a dolgoknak. De bennem túl nagy az életösztön. Az élni akarás. Én hiszek abban, hogy van jövőm, ami jobb lesz, mint a múltam és a jelenem. Én ki akarok tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése